XVII. Love game ~ Szerelmi játék

„Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában mindig bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.”

- Ötletem sincs, hogy ki legyen a kísérőm a bálba, Care, de azt hiszem ezt már legalább háromszor elmondtam – ismételte meg Hope. – Csak azért mondtam, hogy ne higgye azt, úgy fogok ugrálni, ahogy ő fütyül. Ismerem a fajtáját, imádja irányítani az embereket. Hát, velem csúnyán mellé fogott.

- Ühüm – motyogta a Duracell nyuszi.

- Care, figyelsz te rám egyáltalán? – adott hangot a nem tetszésének az énekes.

- Egy fantasztikus ötletem támadt – pattant fel a kanapéról a szöszi.

- Miért érzem úgy, hogy nem biztos, hogy örülni fogok neki? – húzta el a száját a híresség. A polgármesterasszony eléggé rányomta a bélyegét a hangulatára.

- Ha Carol Lockwood rendezhet partit az üdvözlésedre, akkor mi miért nem? – tette fel a nagy kérdést izgatottan.

- Már adtam egy koncertet, nem? – értetlenkedett a Fall lány.

- De az a végzősöknek szólt! – bosszankodott barátnője. – Ez most egészen más lenne.

- Jobb, ha feladod, Hope. Ha egyszer így beindul, lehetetlen leállítani – állapította meg Elena. Bár nem mutatta ki, de neki nagyon is tetszett az ötlet, de meg akarta várni a példaképük reakcióját.

- Ne legyél már ilyen ünneprontó, Elena! – szidta le Caroline mérgesen.

- Mondd, mit találtál ki – adta meg magát az énekes. Rám férne már egy kis mulatság, hogy végre kiengedhessem a gőzt. Ráadásul itt nem jelentethetnek meg az újságban. Egyre jobban kezdem élvezni ezt a névtelenséget.

- Csinálhatnánk egy karaokés estét a Grillben! Odaszólunk Mattnek, a kedvünkért biztos beüzemeli a gépet, főleg, ha megmondjuk mire is készülünk – ugrándozott izgatottságában.

- Énekelni? – fűzte hozzá szarkasztikusan Hope.

- Téged ünnepelni.

- Arra ott lesz Lockwoodék puccos estélye – fintorgott.

- De az más! Ez rólunk szól, a barátokról, az első igazi közös bulinkról – érvelt továbbra is az ötlete mellet Care.

- Holnap suli – mutatott rá Stefan.

- Ugyan már! Ne legyetek ennyire negatívak, srácok! – nyafogta a szöszi.

Egy hosszabb hallgatás következett be, mindhárman tudták, hogy a döntő szót úgy is az új lány mondja ki.

- Na, jó, nem kéretem tovább magam, menjünk el! – pattant fel Hope mosolyogva. – De aztán közösen is énekelnünk kell, pluszba külön is hallani szeretnélek titeket! Leénekelni nem ér! – figyelmeztette őket játékosan.

- Mintha arra bárkinek is lenne esélye – bökte meg Elena.

- Bocsi, Stefan, de neked sajnos nem tudom felajánlani a ruhatáram – fordult a srác felé sajnálkozva az utolsó Fall. – De előttetek, csajok, nyitva áll a gardróbom – hajolt meg színpadiasan.

- Hű!

- Wáó! – képedtek el mindketten.

- Nem baj, addig hazaugrom, úgy is van még egy kis dolgom – állt fel a férfi, majd elköszönt párjától és távozni készült.

- Várj! – kiáltott rá Hope. – Ugye nem gondolod komolyan, hogy gyalog mész haza?

- Ne aggódj, gyors leszek, időben odaérek a Grillbe – mosolygott rá. Hamarabb ott leszek, mint, ha autóval mennék. Néha van egy kis előnye a vámpírlétnek.

- Szívesen odaadom a kocsit, ha szeretnéd – ajánlotta fel.

- Kedves vagy, de tényleg semmi gond. Innen már úgy sincs messze a Panzió. Inkább készülődjetek, mert a végén ti fogtok elkésni – kacsintott rájuk és elment.

- Megint kezd olyan furcsán viselkedni a pasid, Elena. – Az érintett csak megrántotta a vállát. – Szerinted nem, Hope? Hope! – szólt rá, mikor még mindig csak az ajtót bámulta, de válasz egy ideig nem érkezett.

Ha ő most hazament, ahol Damon is lakik, aki valószínűleg otthon van, akkor megtudja, hogy mit fogunk ma csinálni. Vajon eljön?

*

Damon a nappaliban, a kanapén terült el nyugodtan, mint akinek az égvilágon semmi dolga. Pedig nagyon fontos teendők vártak rá. Épp egy háború kellős közepén volt. Istenem, még mindig nevetnékem van, ha eszembe jut. Meg fogod bánni kislány, hogy velem kezdtél. Előlem úgy sem menekülhetsz, de így, hogy ki akarsz állni ellenem, még rövidebb idő alatt be foglak cserkészni. Utána pedig az enyém leszel.

Gondolatmenetét a bejárati ajtó nyitódása szakította félbe. Tudta, hogy öccse tért haza. Nem várta ilyen koránra. Ránézett a kisasztalon lévő vérrel teli pohárkára, s gyorsan fel is kapta. Belekortyolt, majd testvére elé sétált.

- Milyen volt az iskola? – érdeklődött.

- Mióta érdekel téged, hogy milyen volt az iskola? – húzta fel gyanakvóan a szemöldökét.

- Ó, Stefan! Ez most igazán rosszul esett… Én itt igyekszem felelősségteljes gyámodként viselkedni, nézd, még uzsonnát is hoztam neked – nyújtotta felé a poharat, mire lefagyott a fiatalabb fivér. Damon ajkai gonosz mosolyra húzódtak, tudta, hogy a markában van. Na, igen, van, akinek nagyon nem tesz jót, ha unatkozik. – Nem vagy éhes? – húzta tovább, s egy lépéssel közelebb ment. – Kérlek, ne akarj megbántani…

- Köszi, de Hope-nál volt alkalmam eleget enni – szűrte a fogai között, miközben szemei sötétebben kezdtek fényleni. Nem evett két napja, s ez erősen meglátszott. Két másodperc múlva azonban már ez lett a legkisebb gondja. Egy erős kéz torkon ragadta és a falhoz passzírozta.

- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, Elena vérével foglak legközelebb kínálni – morogta a vámpír.

- Miért nem ismered be? Téged az érdekel, hogy Hope-pal mi történt ma, nem igaz? – nyögte, mire a fojtogatás megszűnt.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz, de még egy-két hasonló megjegyzés a prédámról, és véget ér a bambi-evő időszakod – fenyegette meg, majd hátat fordított neki. – Csak hogy tudd, azt mondta, hogy mi most harcban állunk egymással – osztotta meg testvérével vigyorogva. A korábbi dühnek nyoma veszett.

Stefan sajnálkozva állapította meg magában, hogy a lánynak valószínűleg vagy teljesen elment az esze, vagy halálvágya van. Ugyan akkor ez remek lehetőséget adott arra, hogy a saját szabályai szerint ő is beszálljon.

- Akkor ma este a Grill csatatérré fog válni? – érdeklődött semlegességet erőltetve magára.

- Hogy érted? – ráncolta a homlokát értetlenségében.

- Ma este a lányok karaokés estét akarnak tartani, hogy megünnepeljék Hope érkezését – magyarázta a fiatalabb.

- Majd meglátjuk, mit tud a kicsike – húzta ragadozó mosolyra ajkait.

*

A lányok bevettek három fürdőszobát, s gőzerővel fürödtek, hajat mostak-szárítottak, hogy tökéletesen nézzenek ki. A ruharengetegbe gyermeki lelkesedéssel vetették bele magukat, s nem kevés időbe telt bele, mire mindhárman ki tudták választani a számukra megfelelőt. Egyetlen kikötésnek kellett eleget tenniük: csak mini ruha jöhet szóba. Elena egy barackvirágszínű, vállpántos, flitteres ruhát választott magának, hozzá illő magas sarkúval, nyaklánccal és kistáskával.

Elena ruhája

Caroline egy nap sárga, mély V kivágású ruhát, színben passzoló gyűrűt, fehér kistáskát és magas sarkú cipőt. 

Caroline ruhája

Hope-nak annyira tetszettek így a lányok, hogy így, mindenestül nekik adta. Az ő szettje egy laza, fekete, eléggé rövid ruhából, fekete kistáskából, aranyszínű tűsarkúból és arany-ezüst karkötőkből állt. A két barátnője egy kicsit furcsán nézett rá, hogy ebben mégis, hogy fog tudni táncolni, de megnyugtatta őket. Ennél rosszabb cipőben is végigcsinált már egy másfél órás koncertet. 

Hope ruhája

A hajukat, szintén közös megegyezés alapján besütötték, szemeiket feketével kihúzták, pilláikat spirál segítségével emelték ki, ajkaikat szájfénnyel hangsúlyozták ki. Körmeik színét a ruháikhoz igazították. Imádták a közös készülődést. Először Elena ült le, s míg Care a frizuráját készítette, Hope befestette a körmeit és megcsinálta a könnyű sminket. Utána Caroline, majd végül az énekes került terítékre.

Pontban háromnegyed hétre el is készültek, bár a szöszi sokszor tűnt el, sürgős telefonokra hivatkozva. Hope számára kissé furcsa volt, de Elena mindig sikerrel elterelte a figyelmét. Sajnos a néniék nehezen akarták elengedni a felügyeletük alá tartozó lányt, de a közös vacsora alatt meggyőzték, hogy ez milyen fontos esemény és most fordul elő először és utoljára, hogy a hét közepén kimaradnak éjszakára. A két barátnő haza is szólt, hogy nem mennek haza, Hope-nál alszanak, mert csajos estét tartanak (ami azért félig igaznak is minősült).

*

A Grillbe belépő három bombázó láttán az emberek elnémultak, a lányok féltékenyen villogtatták szemüket, míg a pasik szégyenkezés nélkül bámulták őket. Ezen jókat kacagva egyenesen a pulthoz mentek. Hope ekkor pillantotta meg a helyiség közepén felfüggesztett szalagot: Isten hozott itthon, Hope. Látszott rajta, hogy a készítőnek gyorsan kellett dolgoznia, s nem is a legjobb alapanyagokból dobta össze, de az érintettet ez nem érdekelte. Tekintete elhomályosodott, pedig megfogadta, hogy mostantól nem fog sírni, arra elég ideje volt az elmúlt napokban. Tudta, hogy ki lehet a felbujtó, ezért egy hatalmas ölelésben részesítette a szöszit.

- Köszönöm – hálálkodott.

- Ugyan már, ez semmiség. Inkább köszönd Jeremynek, az ő munkája – mutatott a feléjük közeledő srácra.

- Na, hogy tetszik? Kicsit szedett-vetett, tudom, de azért… - vakargatta a tarkóját zavartan.

- Fantasztikus! Imádom! – ugrott a nyakába, kis híján ledöntve a lábáról.

- Vigyázz, a végén még megfojtod a kölyköt – törte meg a meghitt pillanatot egy lágy bariton. Hope lassan elengedte Jert, s nagy levegőt véve ránézett az ünneprontóra.

- Csak nem irigykedsz? – vágott vissza.

- Nem vagyok oda az ilyen gyermeki örömködésekért. Az én öleléseim ennél sokkal forróbbak és szenvedélyesebbek – lépett elé. Mélyen egymás szemébe néztek, próbálták felmérni a másik erejét. Tudták: egy újabb csata veszi kezdetét, s most már nincs semmi és senki, aki lelassíthatná őket, vagy útjukat állhatná. Itt már minden rajtuk múlik.

- Ismerem a hozzád hasonló szájhősöket. Nagy a szátok, közben pedig sehol semmi – folytatta a piszkálódást. A levegő izzani kezdett, s immár mindenki őket nézte.

- Miért nem próbálod ki? Lehet meglepődnél – hajolt le, orruk szinte összeért.

- Ha már nem lesz ló, akkor beérem a szamárral is – adta meg a kegyelemdöfést a lány, s elindult a pulthoz, barátai kissé megkésve követték.

Damon leforrázva állt a helyiség közepén, néhányan jót derültek rajta. Bosszúsan fordult a felvágott nyelvű lányhoz, de csak a hátát látta. Jól van, kislány, ha keményen szeretnéd, tőlem megkaphatod.

- Akkor mit iszunk? Az első kört én állom – szögezte le.

- Te mit szeretnél? – érdeklődött Elena az itallapot fürkészve.

- Szerintem maradok az eper koktélomnál – hümmögte.

- Ugye most csak viccelsz? – hüledezett Caroline. – Na, jó, úgy látom, nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Matt, három feles vodkát kérünk és két sört a fiúknak – adta le a rendelést. A pultos egy kicsit szúrósan nézett rájuk, elvégre egyikőjük sem nagykorú, de hát akkor ő sem dolgozhatna alkoholokkal körülvéve. Ráadásul Hope üdvözlő partiját tartják.

- Care, meg vagy húzatva? Holnap suli! – háborgott az énekes.

- Nyugalom, Hope. Nem fogunk berúgni, csak kicsit jól érezzük magunkat – mosolygott és a lány elé tolta az adagját.

- Ne aggódj, vigyázok, ne hogy elszaladjon vele a ló – tette hozzá Elena. Savanyú arccal a híresség koccintott velük, de csak nézte az átlátszó folyadékot a poharában.

- Az italt inni szokták, nem nézni, kislány. Ne akarj nagynak látszani, inkább menj haza, a pizsicsillagot már rég fellőtték – gúnyolódott a melléjük érkezett Damon. – Pont így – azzal egy hajtásra lehúzta a whiskyjét.

- Nem vagyok kislány – húzta fel magát, s ő is eltüntette az adagját. – Matt, jöhet a következő!

- Ez az! – ujjongott Care. Damon eközben sandán vigyorgott, játszi könnyedséggel elérte, amit akart.

- Ami marad, harag csajok – kezdeményezte az ivászatot Hope.

Hamarosan eléggé jó kedvre derültek, az énekes pedig cselekvésre szánta el magát. Látta, hogy a karaoke gép már be van kapcsolva és egy kis színpad szerűséget is kialakítottak az este tiszteletére. A mikrofonokhoz nem tartozott zsinór, ami meglepte a lányt. Ennél régebbi eszközökre számított. Sokan fütyülni és tapsolni kezdtek mikor elkezdett válogatni a számok között, de hamar rátalált az egyik kedvencére.

- Egy kis figyelmet kérek – szólt bele a mikrofonba.

- Az én figyelmem bármikor a tied lehet – kiabált be egy kissé ittas állapotban lévő férfi.

- Köszönöm – nevette el magát, s az arca is kezdett kipirulni. – Ha megengeditek, akkor megnyitnám a karaokés estét.

Ez után elindult a zene, Hope pedig átváltozott előadóvá. Nicol Scherzinger: Wet című számával rendesen feltüzelte a népet, ez alatt kiemelkedően a férfiakat kell érteni. De barátnői, rajongói és csodálói is hamar félretették ellenszenvüket, és élvezték az előadást. Sajnos hamarabb véget ért, mint ahogy páran szerették volna, de az igazi meglepetés még csak ez után érkezett.

- Ma délután, Carol Lockwood meglátogatott és meghívott a szombat esti bálba, melyet az én tiszteletemre rendeznek. Sajnálatos módon, mint már néhányan tudjátok, vagy hamarosan megtudjátok Paul Turnerrel a napokban szakítottunk, így kísérő nélkül maradtam.

- Ha azt szeretnéd, hogy valaki elhívjon, akkor miért nem ezt kérdezed? – vágott közbe Damon csillogó szemekkel. Ez lehetne a nagy esélye, azonban nem is sejtette, hogy most ő sétált bele a csapdába.

- Köszönöm, de nekem egészen más féle terveim vannak. Már tudom, hogy kivel szeretnék elmenni a bálba, a kérdés már csak az, hogy Ő szeretné-e? – döntötte félre a fejét. Feszült várakozás következett be, mindenki izgatottan várta, hogy Hope kit akar elhívni.

- Mire vársz még? – sürgette a férfi. Szíve a torkában dobogott. Hirtelen kiment a fejéből a vadászat, a háború, a csatájuk. Lelkének egy eldugott kis zugában reménykedett benne, hogy őt választja.

- Igazad van – biccentett a lány. – Jeremy Gilbert, megtisztelnél azzal, hogy szombaton elkísérsz a bálba? – tette fel a nagy kérdést. Döbbent csend fogadta, még egy légy zümmögését is hallani lehetett volna.

- Ö-Örömmel – válaszolta a fiú. Még soha, senki nem hívta el egy bálba. Bensőjét melegség öntötte el és izgatottan kezdte várni a hétvégét. Úgy érezte, egy nagyon jó barátra lelt Hope-ban, igazából az egyetlen igazi barátjára a szülei balesete óta. Vicky helyét nem tudta elfoglalni a szívében, de ott volt a közelében. Bár nála idősebb, mégis inkább egy húg-szerűséget látott benne.

Először Elena és Stefan, majd Caroline, végül mindenki tapsolni kezdett. Mindenki, kivéve Damon. Izzó szemekkel nézte az ölelkező párocskát. Azt akarta, hogy őt hívja el, hogy őt ölelje meg, hogy rá nézzen azokkal a csillogó smaragd szemekkel, szeretettől sugárzó arccal. Azt akarta, hogy őt, és csak őt tüntesse ki a figyelmével, ne pedig a Gilbert kölyköt, vagy akárki mást. Csak őt.

Hamarosan Hope felhúzta Caroline-t a színpadra, s egy kedves ismerőse dalát indította el: Miley Cyrus: True Friend. Az első részt egyedül kezdte el, majd a refrénnél már Care is beszállt, utána a szöszi folytatta, s a következő refréntől kezdve végig együtt énekeltek. A híresség meglepődött, hogy barátnőjének milyen jó hangja van, el is határozta, hogy nem hagyhatja veszni a tehetségét. Ha visszatér a rivaldafénybe, ő is vele tart, támogatni fogja, ha kell, visszahúzódik, előnyt adva neki. Mint egy igazi barátságban.

Akkor sajnos még nem is sejtette, hogy a sors erre soha többet nem ad neki lehetőséget.

A duettük után Elenát is sikerült felrángatniuk, hogy közösen előadják Alexandra Burke és Flo Rida közös számát, a Bad Boyst. A lányok rendesen feltüzelték a hangulatot és mindenki nagy tapssal énekelt velük. Fergeteges hangulat uralkodott a Grillben, mindenki jól szórakozott. 

Hope ezek után magukra hagyta a lányokat, hogy közösen is szórakoztassák az embereket.

- Nem is rossz – ült le mellé Damon azonnal.

- Köszönöm, volt időm gyakorolni.

Igyekezett figyelmen kívül hagyni a férfit, de hamarosan ismét egy hevesebb szóváltás vette kezdetét köztük. Sajnos be kellett látniuk, hogy ők akaratlanul is ezt váltják ki a másikból.

Végül Elenának kellett onnan elrángatnia, hogy közösen duettezzenek egyet. Addig Care tartotta szóval Damont.

- Figyelj, mi szívesen segítünk neked, de azzal, ha állandóan piszkálod és felidegesíted, eléggé lerontod az esélyeidet – tájékoztatta a szöszi.

- Nem kell a segítségetek, egyedül is az ágyamba tudom csalni – morogta.

- Ugyan már, lásd már be végre, hogy nem csak az ágyadba, hanem az életedbe is be akarod csalni – csattant fel a Forbes lány.

Az alkohol nála is meghozta a nem kívánt hatást, egy olyan személlyel szemben lett szókimondó, akitől józan állapotban fülét-farkát behúzva szalad el. Szerencséjére Hope ekkor ért vissza, így a vámpírnak nem volt alkalma csökkenteni Mystic Falls lakosságán.

- Igyunk – mondta Hope. Feszéjezve kezdte érezni magát a kék szemek célkeresztjében, így remélte, a további alkohol mennyiség megszabadítja ettől az érzéstől. Azonban Matt már csak három centet adott nekik, ami miatt egy ideig dünnyögtek, de végül megbékéltek a helyzettel. Elenát felváltotta Caroline, így a barna hajú lánnyal is sikeresen leküldött egy újabb kört az énekes. Ekkor toppant be a foci csapat az egyen pulcsijukban.

- Bocsi a késésért, de a varrónő nagyon igyekezett. Hope Fall, ezt fogadd tőlünk sok szeretettel – nyújtott át egy csomagot Tyler. A híresség meglepetten bontogatta, s mikor meglátta mi lapul benne, meghatottan pislogott. Egy pontosan olyan cipzáras felső, mint amit a fiúk viseltek, csak női kiadásban.

- Uh, köszi, srácok – hálálkodott. – Az első körötöket én állom – tette a kártyáját a pultra.

- De van egy feltételünk – emelte fel a mutatóujját a Lockwood gyerek. – Holnap viselned kell a suliban, és nem veheted le. Most már közénk tartozol – vigyorgott.

A csapat természetesen sörrel kezdett, Hope is készült beszállni, mikor egy whiskyvel teli poharat toltak elé.

- Ha tényleg inni szeretnél, akkor azt csináld rendesen – húzta féloldalas mosolyra Damon az ajkait.

- Azt hiszed, nem merem meginni? – húzta fel a lány a szemöldökét.

- Nem hiszem, tudom – hajol oda hozzá.

- Akkor csak figyeld – mondta, s már le is húzta. Valahol, az elméje hátsó zugában tudta, hogy valószínűleg menthetetlenül el fog ázni.

- Miért foglalkozol ilyen kis senkikkel? – tört ki Damonból. Rendkívül frusztrálta a helyzet, hogy mindenkivel foglalkozik, csak vele nem. Pedig az előző nap olyan jól megvoltak. Ezzel járna, ha harcolnak? Megéri egyáltalán?

- Féltékeny vagy? – döbbent rá a már kissé dülöngélő lány. – Hé, ne aggódj – tette a kezét a vállára. – Most veled harcolok, senki más nem érdekel – vallotta be akadozó nyelvvel, mire Damon tüdejében bent rekedt a levegő. A nem messze tőlük üldögélő Stefannak is kikerekedtek a szemei. Ha tudta volna, hogy csak le kell itatni őket ahhoz, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, a lányok az összes fellelhető alkoholt felvásárolták volna a városban, vele együtt. – Hogy lásd, hogy én nem a levegőbe beszélek, ez most neked fog szólni – suttogta a férfi ajkaiba kacéran, és a színpad felé vette az irányt.

Előkereste a megfelelő számot és elindította. Rihanna: Rude Boy. A férfiak egyként kiáltottak fel, de az énekest nem érdekelte. Ő csak azokba a zafírkék íriszekbe nézett kihívóan miközben énekelte a sorokat, és egy kihívó táncot is produkált hozzá. 

Damon nézte az elbűvölő bestiát, miközben vére ezerrel száguldott. Az enyém leszel, csakis az enyém.