Live for the moments you just can't put into words
~ Azokért a pillanatokért élj, amiket nem
tudsz szavakba önteni
- Ezt az ostobaságot
mégis honnan veszed, Stefan? – kérdezte magából kikelve Elena. – Még hogy Damon
érez valamit Hope iránt… Csak simán meg akarja dönteni!
- Nézd, én nem azt
mondtam, hogy szerelmes belé, csak, hogy nem közömbös a számára. Érdekli őt – magyarázta,
miközben vezetett a Fall ház felé.
- Érdekli? Igen, épp
annyira, hogy a hátára fektesse. Stefan, te nem tudod mi mindenen kellett
keresztül mennie. Fiatalon elvesztette az édesanyját! – kelt a lány védelmére.
- Te nem ismered úgy Damont,
mint ahogyan én. Sosem szokta érdekelni különösebben, hogy kivel hempereg. Elég,
ha csinos és szép. Bár kívülről nem látszik, de évtizedek óta ő az első, akiért
meg kell küzdenie, s ezzel kivívta a figyelmét. Igaz, az elején abba a
skatulyába sorolta, mint a többit, de szerintem ez már a múlté. Már nem csak
egy a sok közül, hanem valaki, akire megéri odafigyelnie. Ezzel szerintem
minden férfi így van, legyen akár vámpír, akár ember.
- Értem, hogy mit
mondasz, de nehéz elhinnem – rázta a fejét gondterhelt arckifejezéssel a
Gilbert lány.
- Hope-ot is kezdi
furdalni a kíváncsiság – fűzte tovább.
- Jó, lehet, hogy Damont
valóban érdekli Hope, nem azért, mert egy énekes, hanem mert az, aki. De
szegény lány nem is ismeri a valódi Damont!
- Te se ismertél engem az
elején – sóhajtotta fáradtan.
- Ne hasonlíts minket
hozzájuk. Te csupán elrejtetted a valódi énedet, míg a bátyád megjátssza magát.
A kettő közel sem ugyan az.
- Jogos – helyeselt, mire
mindketten elvigyorodtak egy pillanatra. Korábban sosem használták ezt a
kifejezést, ez az énekes szavajárása volt.
- Nem lenne jó, ha Damon
nem pusztán megjátszaná ezt, hanem ilyenné válna? – tette fel az ezerdolláros
kérdést Stefan.
- Nagyszerű lenne, de nem
hiszem, hogy ez lehetséges. Egy lány miatt, még ha olyan különleges is, mint
Hope, nem változna meg. Ahhoz valami sokkal nagyobb dologra lenne szükség.
- A szerelemnél mit vársz
többet?
- Sajnálom, Stefan, de
nem tudsz meggyőzni. Egyszerűen képtelen vagyok még csak elképzelni is, hogy a
bátyád egy virágcsokorral a kezében állna a Hope ajtaja előtt, s elvinné egy
romantikus randevúra, vagy akár a suli előtt várakozna, majd a kilépő lány a
könyveit eldobva odaszaladna hozzá, a nyakába ugrana, ő pedig megpörgetné a
levegőben.
- Nem nézel te egy kicsit
túl sok sorozatot?
- Ez itt most nem a
viccelődés ideje – morogta.
- Igazad van. Egyezzünk
meg.
- Miben?
- Nézd meg jól ma este
Damont, mikor odamegy a házhoz. Nézd meg jól a tekintetét. S ha ez után is úgy
gondolod, hogy a legcsekélyebb esélye sincs a dolognak, akkor megígérem, hogy
minden tőlem telhetőt megteszek, hogy távol tartsam a fivéremet a lánytól. – Elena
egy percig gondolkozott, majd végül belement.
Azt később egyikük sem
gondolta, hogy Jeremy nővérének a szeme kis híján kiesik az ajtóban lévő
jelenet láttán, s figyelmetlensége miatt majdnem leverte a kisasztalon lévő
fikuszt.
*
Caroline nagyon boldog volt, mikor Hope begurult a házuk
elé. Már indulás előtt felhívta, hiszen számított rá, hogy egy jó időbe bele
fog telni, míg elkészül, éppen ezért még tettek Jeremyvel egy gyors kitérőt a
kölcsönző felé. Tíz percig tanakodtak, hogy mit nézzenek majd meg, míg végül öt
filmre esett a választásuk, hogy a többiek is tudjanak választani: A felhők
fölött három méterrel, Aki bújt, aki nem 2, Másnaposok, Pitch Black, 22 évente
sötétség és a Kidobós. Egy romantikus, egy horror, egy akció és két vígjáték.
Úgy vélték, ezekből biztosan találnak majd olyat, amit mindannyian szívesen
megnéznek.
A hármas fogat egy fél órával az elválásuk után érkezett
meg a törzshelyükre. Caroline, önmagához hűen épp egy rendkívül fontos dologról
tartott kiselőadást nekik, amikor egy barna tornádó elszakította tőlük.
- Bocsi, de Jenna megkért, hogy csináljak meg valamit, de
egyedül nem megy. Addig szórakozzatok jól, sietünk vissza – tájékoztatta a
ledöbbent fiatalokat Elena, majd, huss! Már el is tűntek.
- Ne aggódj, hamar meg fogod szokni – jegyezte meg
Jeremy.
- Ha te mondod – rántotta meg a vállát. Gyanúsnak érezte
a váratlan távozást, de nem szentelt neki végül különösebb figyelmet.
Mindenkinek megvannak a maga személyes ügyei, s a történtek ellenére tudta,
hogy ő sem osztana meg velük bármit. Ettől függetlenül kicsit bántotta, hogy őt
nem avatták be.
- Hope! Jeremy! – szólt Stefan a billiárd mellett lévő
asztaltól. – Gyertek! – invitálta őket, s nem is haboztak egy percig sem. Az
énekes már messziről megállapította, hogy az idősebb Salvatore sincs ott. Mégis hová lett mindenki?
- Hát Damon? Neki is Elenának kell segítenie? –
érdeklődött a legifjabb Gilbert, miközben helyet foglaltak.
- Csak nem hiányoztam? – kérdezte egy kellemes hang a
hátuk mögött. Hope azonnal felé kapta a tekintetét, s nem bírta visszafogni
mosolyát, amit a férfi azonnal viszonzott. Egyik kezében három kisüveget, a
másikban egy whisky-s poharat hozott. A két kólát letette a fiúk, az
eperkoktélt pedig a lány elé, majd vele szemben, testvére mellett ő is leült
közéjük.
Az énekes lesütötte tekintetét, sötét szempillái
függönyként takarták el szemeit a kíváncsiskodók elől. Félt, hogy ha valaki
meglátná, kinevetné. Pedig csupán egy előző esti jelenet játszódott le előtte.
*
- Te mindig csak rostos őszit iszol? – érdeklődött a férfi.
- Nem, néha narancsot, körtét, a lényeg, hogy nagy legyen benne a
gyümölcstartalom – tájékoztatta.
- Értem, nos, akkor azt hiszem, tudok valami, amitől még a nyálad is
csorogni fog – intette oda a pultost, s a fülébe súgott valamit.
- Ugye, nem valami alkoholos koktélt akarsz megitatni velem? –
bizonytalanodott el.
- Koktélnak koktél, de nincs benne semennyi alkohol sem.
- Esküszöl?
- Nem házasodom.
- Tudod, hogy értettem – zsörtölődött.
- Nyugi, nincs benne alkohol, csak színtiszta gyümölcs. Nemrég hozták,
még egészen új lehet a piacon, s nekem, mint törzsvendégnek ingyen kóstoló
járt.
- És? Hogy ízlett?- kezdett lelkesedni.
- Ha olyan gyümölcsfüggő lennék, mint te, tuti a rabja lennék. De én
inkább maradok a jó öreg Bourbonnál.
- Kac-kac. – De már további visszaszólásokra nem maradt ideje, ugyanis
letették elé az üveget, tele gyanúsan bordós színű löttyel. Mivel lekaparták
róla a címkét, így nem tudta még csak elolvasni sem, hogy mit próbálnak
letuszkolni a torkán. – Ez csalás.
- Nyugi, bízz bennem. Ízleni fog. – Egy ideig szemeztek egymással, majd
a lány megadóan felsóhajtott, bekapta a szívószálat és inni kezdett. Az első
korty elég apróra sikeredett, s meg is állt utána, de az ízlelőbimbói azonnali folytatást
követeltek, így immár nagy kortyokban nyelte az isteni nedűt. Miután több mint
a felét elfogyasztotta, elégedett sóhaj szökött ki a száján.
- Eper! – mondta csillogó szemekkel.
- Látom, ízlik – vigyorgott.
- Ühüm – motyogta, s újból rávetette magát az italra, míg partnere
rendelt még egyet.
- Ha rám bízod magad, életre szóló élményekben lehet részed. – A mondat
eléggé kétértelműen hangozott, Hope pedig nem tudta eldönteni, hogy vegye.
Damon arca barátságos maradt, de szemei arcpirító dolgokat ígértek.
- Mint két barát, ugye? – kérdezte félve.
- Természetesen – helyeselt, s tekintete is visszatért a normál
állapotba.
- Akkor azt hiszem, igazad lehet – mondta mosolyogva. Könnyedén
túltette magát a korábbi frusztráló helyzeten.
- Még mindig csak lehet? – húzta fel a szemöldökét.
*
- Még mindig csak lehet? –
kérdezte, ezzel visszarántva a valóságba.
- Igen – bólintott. Senki más
nem értette, csak ők ketten, s ez adott egy kis varázst a dolognak.
- Akkor ezen sürgősen
változtatnom kell – ingatta a fejét rosszallóan. – Gyere, játszunk egyet – nyújtotta
felé a kezét, miközben fölállt.
- Bocsi, de már ígértem
egy-egy játékot a fiúknak – intett a társaik felé.
- Akkor játszunk párosat. Mi
ketten, ellenük – ajánlotta.
- Rendben, de ha miattad
veszítünk…
- Ne aggódj, sokévnyi
tapasztalattal rendelkezem. – Húzta ki magát büszkén.
- Annyira azért nem tűnsz
idősnek – ellenkezett.
- Ha te azt tudnád – húzta el
az utolsó szót. – Na, gyere – fogta meg a kezét. – Bizonyítsd be, hogy méltó párom
vagy – húzta az asztal elé.
Egy percig csak ott álltak,
egymás kezét fogva. Hope megrémült, úgy érezte a kék tenger magával ragadja,
ismeretlen helyekre sodorja. Szíve eszeveszetten dübögni kezdett, s tudta, hogy
azonnal tennie kell valamit, különben baj lesz.
- A játékhoz szükség van a
kezemre is – suttogta, mire a férfi arcán döbbenet suhant át, lenézett
kezeikre, s lassan elengedte.
- Hajrá – mutatott az asztalra.
A lány gondolkozás nélkül lehajolt a golyókért, és felpakolta őket a műanyag
háromszögformába. Visszaemlékezett arra, amit Paul tanított neki, mikor elment
hozzájuk, s a párja otthon tanítani kezdte. A felső részbe a teli 1, 2, 3,
középre a fekete 8-as, a két alsó sarokba csíkos, a maradékból pedig egy
V-alak, a többi telit pedig a hiányzó részekre. Beállította a megfelelő helyre,
s elégedetten vigyorogva megfordult.
- Na?
- Nem is rossz egy kezdőtől –
állapította meg, és egy dákót nyújtott felé. – Gyere öcsi, mutasd meg, mit
tudsz.
Stefan végezte el a kezdő
lökést, amivel egyből letett egy csíkost. Damon azonnal behozta a lemaradást,
sőt, a vezetést is átvették. Jeremy is szépen játszott, de Hope… Már javában a
parti közepén tartottak, ő mégis csak egy golyót lőtt le, azt is véletlenül,
bár ezt a világért se ismerte volna be.
- Úgy tűnik, csak egy szájhős
vagy, kislány – állapította meg Damon.
- Csak régen játszottam –
próbálta menteni magát piruló arccal.
- Az a baj, hogy egy kicsit
felkapod a dákó végét, mikor lősz – okította ki Jeremy, majd elmutogatta, hogy
csinálja a lány, s hogy kéne helyesen. – Most próbáld meg – unszolta.
- Várj – állította meg az
idősebb Salvatore. Finoman beállította, majd ráhajolt, kezeivel átfogta és
közösen lőttek egyet. Bár nem rakták le a golyót, de a lyuk közelébe tették és
olyan lehetetlen helyre került a fehér, hogy Stefannak esélye sem volt, hogy
közelebb juttassa magukat a célhoz. – Ha nem tudsz lelőni valamit, akkor elég,
ha egy jó helyzetet csinálsz magadnak, vagy a társadnak és alaposan kicseszel
az ellenfeleddel.
- Értettem – bólintott, s
minden szót komolyan vett. Semmi félre érthetőt nem tettek vagy mondtak miután
felálltak, csak elmélyülten konzultálni kezdtek. Immár előre megbeszélték a
következő lépést. Damon hozta meg a fontos stratégiai döntéseket, de ahogy
egyre jobban belelendült a játékba, Hope-nak is lett néhány remek ötlete. Közös
erővel leküzdötték a hátrányukat és megnyerték a partit.
Már épp megitták az újabb
italukat, s kezdték volna a másik játszmát, mikor csörgött Stefan mobilja.
Félrevonulva sugdolózott egy sort, majd kissé bátortalan mosollyal visszatért
közéjük.
- Caroline szólt, hogy Elena nálad
hagyta a mobilját. Nem mennénk el érte? – kérdezte, s elég feszültnek látszott.
- Persze, menjünk – bólintott
azonnal az énekes. – Ti addig játszotok? – kérdezte a fiúkat.
- Maradjunk együtt – állt fel
Damon, ezzel alaposan meglepve a Gilbert fiút.
- Mi ez a hirtelen támadt
csapat szellem? – érdeklődött Hope. – Az eddigiek alapján azt hittem, hogy
olyan magányos farkas típus vagy – incselkedett miközben elé lépett.
- Talán rossz hatással vagy
rám – simított egy tincset a lány füle mögé, s közben végig a szemébe nézett.
Az énekes rendkívül zavarba jött, s hirtelen azt se tudta, hogy erre mit
mondjon, vagy tegyen.
- Akkor siessünk, hogy időben
vissza tudjunk érni – nyögte ki végül.
-Elenáék az én kocsimmal
mentek, úgyhogy csak a tied maradt.
- Rendben, úgy se ittam.
Induljunk.
Útközben nem esett szó
közöttük, csendben ültek végig. Damon lazán elhelyezkedett az anyósülésen úgy,
hogy a combja hozzáérjen a váltóhoz, így Hope minden egyes alkalommal, amikor
váltott, megérintette őt. Ezt máskor roppant gyerekes húzásnak tartotta volna,
de úgy gondolta, hogy nem árt, ha hozzászokatja a lányt a testi kontaktusukhoz.
Így talán idővel egyre kevésbé lesz feszült egy-egy kósza érintés miatt. Végül
természetessé válik majd. Ez pedig még egy lépéssel közelebb viszi a céljához.
Hope a házhoz érve nem
értette, hogy miért akar mindenki bemenni a lakásba, de inkább nem is kérdezett
semmit. Túl sok minden történt vele egy napra ahhoz, hogy efféle apróságokon
akadjon fent. A konyhába beérve – ahol elvileg Elena a mobilját hagyta – nagy
meglepetés fogadta. A két lány a szatyrokkal megrakott konyhapult előtt állt és
ezer wattos mosollyal fogadták őket.
- Meglepetés! – kiáltottak
fel. Szegény híresség még csak megmukkanni sem tudott. Nem értette, hogy
egyáltalán a jelenlétükön kívül hol itt a meglepetés. Az átlátszó
nejlonszatyrokban csupán néhány üdítőt, fura kerek valamiket, zöldségeket,
sajtot, valamilyen szószt, szalámit és sonkát vélt felfedezni. A nagy
bevásárlást pedig két nappal korábban Margaret néni elintézte.
- Hurrá! – próbált lelkesedni,
de mindenki egyből leszűrte, hogy szerencsétlennek fogalma sincs arról, hogy
mit fognak csinálni.
- Jeremy mesélte, hogy még
sosem főztél, vagy sütöttél – kezdett bele Elena, s beszéd közben elkezdett
kipakolni. – Ezért arra gondoltunk, ha már így szépen összegyűltünk, süthetnénk
közösen pizzákat. Mindenki tud készíteni magának olyat, amilyet szeretne –
mutatott az alapanyagokra. Kiderült, hogy az a kerek valami pizza tészta lenne.
- Oké, de ha gondoljátok,
szólok Margaret néninek, ő szívesen megcsinálja nekünk – pislogott. Ő is evett
már házi készítésű pizzát, de azt Page készítette nekik.
- Tudod, Hope – kezdett bele
Caroline – az ilyen estéknek pont az a lényege, hogy közösen süssünk-főzzünk.
Ne aggódj, már beszéltük Gregor bácsiékkal és ők belementek. Sőt, azt is
elmesélték, hogy mit hol találunk – csapta össze boldogan a kezeit.
- Értem – bólintott, bár
kezdte egyre feszélyezettebbnek érezni magát. – Csak tudjátok én még…
- Tudjuk, Jer mesélte, hogy
még nem csináltál soha ilyet, de ne aggódj! Majd mi segítünk mindenben – vigasztalta
a szöszi.
- Szerintem ti ezt nem értitek
– vörösödött egyre jobban az énekes. – Én még csak egy… krumplit se pucoltam
soha – suttogta lehajtott fejjel. Nagy csönd támadt a vallomása után, s azt
hitte, hogy mindjárt jön a hangos nevetés. Ott, ahonnan ő jött ez természetes,
itt viszont úgy tűnt Jeremy korábbi reakciója után, hogy az a normális, ha
kicsi-nagy, fiú-lány egyaránt tud sürgölődni-forgolódni a konyhában.
- Nyugi kislány – ölelte át
hirtelen Damon, mire meglepetten felkapta a fejét. – Majd én bevezetlek a
dolgok rejtelmeibe. Csak bízd rám magad, mint eddig – kacsintott rá. Hope halványan
elmosolyodott, majd kacagni kezdett. A korábbi frusztráltság nyom nélkül
eltűnt, s újra boldognak érezte magát.
- Sonkás-gombás pizzát
szeretnék – jelentette ki és csillogó szemekkel, és az alapanyagokra
pillantott.
- Remek ízlése van, szakácsnő,
azt ajánlom, kezdjünk is bele – tolta a pult felé.
A közös sütés alatt jobban
érezte magát, mint eddig bármilyen korábbi programján. Pedig a szépítkezős
napjaik Jennyvel sem voltak utolsók. Damon is olyat készített, mint ő, csak egy
kis kukoricával is megtolta. Caroline Hawaii –t, Jer egy sima szalámisat,
Elenáék szintén együtt egy-egy négy évszak pizzát. Elég sokáig tartott –
legalábbis Hope számára – míg készen lettek, de legalább addig közösen
eltakarították a romokat, ugyanis az énekes annyira belejött a dologba, hogy
mindenkinek segíteni akart, főleg, mikor Stefan a tükörtojásokat készítette.
Még a rendrakásba is élvezettel vágott bele. A többiek mosolyogva nézték, ahogy
a pultot tisztogatta annyi vízzel, hogy a padlóra is jutott belőle bőven. Abban
a pillanatban senki sem mondta volna róla meg, hogy tizenhét éves. Maximum
tizenkettő.
- Kész! – kiáltott fel, mikor
a sütő csilingelni kezdett. Nagy lendülettel kinyitotta, s egy ruha
segítségével megpróbálta kivenni az egyik tepsit, de az még így is túlságosan
melegnek tűnt. Mielőtt az étel kárba veszett volna, Damon puszta kézzel elkapta
és egy villámgyors mozdulattal megmentette.
- Hú, ez meleg volt szó
szerint – sziszegte.
- Jesszusom – sikkantott fel
Hope. – Nagyon megégetted magad? – fogta meg a férfi karját.
- Ugyan, kutya bajom –
rántotta meg a vállát.
- Gyere, tegyük hideg víz alá
– próbálta a csaphoz húzni, de csak nagy sokára sikerült odaráncigálnia.
Megfogta a tenyerét és már majdnem berakta a folyóvíz alá, mikor meglepetten
állapította meg, hogy még csak nem is piros az idősebb Salvatore bőre. –
Tényleg nincs semmi bajod – konstatálta.
- Én megmondtam. Sokkal
keményebb vagyok, mint amilyennek látszom – mondta önelégülten vigyorogva.
Ettől függetlenül nem húzta el a karját, bár magának sosem vallaná be, de akkor
nem a terve járt az eszében, egyszerűen csak élvezte a lány finom érintését, a
törődést.
- Akkor megyünk filmet
választani? – törte meg a csendet Caroline.
- Előbb szeleteljük fel a
pizzákat és töltsünk üdítőket –javasolta Elena.
- Szerintem jobb lesz, ha ezt
inkább rám bízod – mondta Damon a kést ragadó énekesnek.
- Ne félts engem, nem fogom
megvágni magam – duzzogott a lány.
- Téged? Én magamat féltem.
Túlságosan is veszélyesnek tűnsz azzal a karddal a kezedben. Az előbb is
majdnem megégettél – kezdett bele a színészkedésbe.
- Az csak véletlen volt! Csak
a pizzákat akartam kivenni – védekezett.
- Hát hogyne! Most meg csak
fel akarod szeletelni… Na, add ide szépen – nyújtotta felé a kezét, mire
kelletlenül átnyújtotta neki Hope.
- Okos kislány – dicsérte meg
a férfi.
- Nem vagyok kislány! –
csattant fel.
Elena és Stefan az ajtóban állva,
mosolyogva nézték a páros civakodását. Úgy érezték, a tervük egyszerűen
fantasztikusan alakul, ráadásul tökéletesen mutattak együtt.
*
A választás végül a Felhők
fölött három méterre esett, köszönhetően a nők megbízó erejének. A fiúk bár
egyáltalán nem élvezték a filmet, a lányok kedvéért csöndben maradtak azzal a
feltétellel, hogy a másik, amit megnéznek a Másnaposok lesz. A két film közti
szünetben Hope és – rövid győzködés után – Damon nekiláttak elmosni a
tányérokat és eltenni a hűzőbe a maradékot.
- Nem értem, hogy mit esztek
azon a csávón. Még ha jól nézne ki vagy valami oké, de hát… - húzta el a száját
a férfi miközben törölgetett az énekes háta mögött.
- Neked végig csukva volt a
szemed? – háborgott a lány. – Nem láttad, hogy milyen helyes, vagy milyen jó
teste van?
- Szerinted jobb teste van,
mint nekem? – kérdezte gúnyosan.
- Mégis honnan… - tudnám? Lett
volna befejezve a mondat, de az utolsó szó bent rekedt a tüdejében miközben
megfordult, ugyanis az idősebb testvér lekapta magáról a pólóját, s lazán a
pultnak támaszkodott, kezeit széttárta. Hope alaposan végigfuttatta tekintetét
az izmos mellkason, az erőteljesen kirajzolódó kockás hasizmokon.
Legszívesebben ujjaival finoman végigsimította volna őket. Kiszáradt ajkait
nyelvével nedvesítette be, majd egy nagyot nyelt és megpróbálta visszafogni
magát. Most először látta őt igazán férfinak.
- Nos? – érdeklődött kaján
mosollyal az arcán.
- Siessünk, mert a végén
nélkülünk fognak hozzá a filmnek – fordult vissza az utolsó koszos tányérhoz.
Erősen sikálni kezdte, de egy izmos kar hátulról kivette a kezéből és a
csöpögtetőbe rakta.
- Szerintem elég tiszta már –
dorombolta közelről a fülébe, amitől megremegett a vékony női test. Ettől a
vámpír felbátorodva megtámaszkodott a lány két oldalán, a pulton, és még
közelebb hajolt hozzá.
- Damon, én… - kezdett bele
akadozó hangon.
- Cssss – csitította. Orrát
végigfuttatta a szabadon hagyott bőrfelületen, s közben mélyen belélegezte az
illatát.
Hope érezte, ahogy teste
éledezni kezd, s ha nem csinál valamit, akkor szörnyű dolgok fognak történni.
Megfordult, abban a reményben, hogy így majd egy kissé távolabb fog húzódni
tőle a férfi, de sajnos nem így lett. Ugyan abban a testhelyzetben maradt, s
mélyen a szemeibe nézett, majd tekintete lesiklott a híresség telt ajkaira.
- Nem lenne szabad – próbált
ellenkezni, de egy halk susogásnál többre nem futotta. Damon mutatóujját
finoman az énekes szájára tette, ezzel belefojtva minden további felesleges
szót.
- Most ne gondolkozz, csak
élvezd ezt a tökéletes pillanatot – suttogta, miközben ujját finoman végighúzta
a lány szája szélén, majd tenyerét lassan a tarkójára csúsztatta. Hope
megnyalta kiszáradt ajkait, tekintete lesiklott a férfiére, s többé nem állt
ellen. Megadta magát.
Szia!
VálaszTörlésEz a fejezet is isteni lett. Majd megszakadtam a nevetéstől az elején amikor Elena ledöntötte a fikuszt :D A billiárdozás nagyon aranyos volt. A pizzás rész pedig fantasztikusra sikeredet :) Tetszet, hogy mindenki együtt süti a pizzát. A vége meg hű nem találok szavakat... Damon levette a pólóját? :D Hope pedig megadja magát?
Alig várom a folytatást :D
Siess vele :)
Puszi
Szia! :D
TörlésKöszi szépen, örülök, hogy így tetszett. Kicsit féltem, mert az előzőekhez képest rövidebbre sikeredett. Szegény Elena annyira lesekedett, hogy nem is figyelt oda, mit csinál.:D A következő részben kiderül, hogy mi fog történni Hope és Damon között. Sietek a folytatással :D
Láttam az előbb, hogy te is feltöltöttél egy új fejezetet, megyek is és olvasom. /Kol *.*/
Puszi
Szia drága Sophie:)
VálaszTörlésOMFG again:D
Azt hittem elolvadok. Majdnem hanyatt vágódtam mikor olvastam, hogy Damon lehámozza magáról a pólót. Sikerül mindig meglepned. És már megint a legjobb résznél hagytad abba. Tuti, hogy kiakarsz nyírni.
IMÁDTAM az egészet, elejétől a végéig.
A sorozatban egyáltalán nem bírom Elenát, de te most egy kicsit megkedveltetted velem:) Ez az egész pizzasütés Stefan ötlete volt? Nagyon össze akarja, hozni Hopet meg Damont. Jaj a poolos rész is nagyon jó volt.
Tényleg fantasztikusan írsz.
Remélem, hogy a következő részt is sikerül vasárnap feltöltened, az nagyon jó lenne.
Ölel, csókol legnagyobb rajongód
Bianca
Szia drága Bianca :)
TörlésÁá, sose tennék ilyet a legnagyobb rajongómmal és legkedvesebb kritikaírómmal :) Damon úgy döntött, hogy ideje akcióba lendülni. A következő részben megtudod, hogy mindez hova vezet ;)
Nagyon örülök, hogy tetszett, kicsit tartottam ettől a résztől... Én sem szeretem Elenát, de mivel Hope nagy rajongója, így nem lehet utálatos a lánnyal. A pizzasütést hármasban találták ki /Stefan, Elena és Jeremy/.
Köszönöm szépen. Igyekezni fogok. Szerencsére csak délután lesznek óráim, így remélhetőleg a suli+munka mellett lesz elég időm. Főleg mert egy elég /szerintem legalábbis/ sokkoló fejezet fog következni.
Ölel, csókol
Sophie
szia!
VálaszTörlésÉn még csak most olvastam elöször a történeted dee nagyon nagyon tetszik :DDD kiváncsí vagyok a folytatásra remélem sietsz vele!!:)))
by:csicsii
Szia!
TörlésÖrülök neki :) A következő fejezet fele már készen van, igyekszem vele :)
xoxo
Sophie